Megérkeztek Laciék sok jókedvvel, némi esővel és széllel, így ebéd után elnéztünk a Gajába, ahol az idén még nem is nagyon voltunk. Sok fa kidőlt, sok kő legurult, de azért a hely még mindig gyönyörű, és még kis csíkos vadmalacokat is láttunk, anyakocával.

A vadmalacpecsenyének való családot természetesen a tízszeres optikai zoom biztonságos rejteke mögül szemléltük. Közismert és hihetetlen bátorságomról (újabb) tanúbizonyságot téve megpróbáltam ugyan közelebb lopózni hozzájuk, de az anyakoca erre elkezdett intenzíven figyelni, így inkább mégis visszább húzódtam.