Ma délelőtt egy tértivevényes levél érkezett a zuglói Önkormányzattól, egészen pontosan az Okmányirodájuktól. Nagyon meglepett, mert nem vártam tőlük semmit, tudtommal nincs semmi ügyem velük, azaz simán valami oltári blődségre vagy vérnyomásemelő hülyeségre készültem fel.

Aztán a boríték megnyílt, és íme! egy volt osztálytársam kézzel írt levelének másolatát, valamint egy pecsétes-hivatalos értesítést hullajtott ámuló szemeim elé:

“Tisztelt Ügyfelünk! Tájékoztatom, hogy Seeman László osztálytalálkozó szervezése céljából az Ön bejelentett lakcíme után érdeklődött. Adatait nem közöltük, de üzenetét közvetíthetjük. Amennyiben fel szeretné venni a kapcsolatot a nevezett személlyel stb.”

Nos, ez az, amit egy magyar állami szervtől nem vártam; sőt, nem is álmodtam volna, hogy ilyesmi lehetséges. Olyannyira elöntött a hála e szerv felé, hogy egyből emailben köszöntem meg nekik az emberi, pontos, normális, morálisan is üdvözlendő, igazi huszonegyedik századi cselekményüket. Vannak még csodák, én mondom.