Igen, a linuxocskám két fájlrendszeréről van szó, és igen, szívás van.

Az van ugyanis, hogy nemrégiben elszartam ezt-azt a rendszerben, pontosabban: kiadtam a nevezetes update-manager -d parancsot, ami elvileg simán lefrissíti a disztribúciót az újabbra, ami ugyan még béta állapotban van, de állítólag használható. Hát nálam nem volt az, az online frissítés a bash telepítésénél következetesen lefagyott (kétszer is, ugyanott), pendrive-ról telepítve meg felment ugyan a rendszer, de az első újraindításig bírta csak, utána se kép, se hang, még javított xorg.conf-fal sem.

Így hát nem volt mit tenni, mentettem az adatokat, és visszapakoltam a 9.04 verziót, merészen ext4 fáljrendszerre. Mint kiderült, nem kellett volna.

Mert szép dolog a fejlődés, de: feltelepítettem a Liferea-t, ami, életemben először láttam ilyet, az első indításkor is kezelhetetlenül lassú lett. Olyannyira, hogy mérgemben le is szedtem. Aztán a következő hibajelenség az volt, hogy a Kuka minden egyes ürítésekor azonnali, kegyetlen fagyás lett a jutalmam, de valami kibaszott kemény fagyás, mert még a syslogban sem maradt semmi nyom utána.

Már épp gyanakodtam, hogy hardverhibám van – holott egy hónapja teszteltem ki mindent -, neadjisten a drága öreg, mindenki által mélyen lenézett Amilo L7320GW kezd betegeskedni, amikor a HUP-on felfigyeltem egy szavazásra, aminek a témája az ext 3 és az ext4 viszonya, valamint ez utóbbiról szóló tapasztalatok ismertetése volt. És lőn! a hozzászólások között ugyanezt a két problémát ismertette egy fórumtag. És lőn tovább! este legyalultam a gépet, ma visszatettem ext3-ra formázva mindent, és semmi hiba! Liferea pörög, Kukát félelem nélkül lehet üríteni, meg minden egyéb öröm-bódottá!

Konklúzió: bassza meg az ext4. Nagyon.