Érik, egyre érik a következő netes botránytéma, méghozzá az, ami az amúgy is sokat emlegetett ún. közösségi portálokkal kapcsolatos. Ugyan nem magukkal a portálokkal van baj, hiszen azok szándékai tiszták, egyértelműek (hiszen egyértelműen önkéntesen kiszolgáltatott személyes adatok gyűjtéséről van szó, amelyeket különféle statisztikák alapján kielemeznek, és jó pénzért továbbadnak bárkinek, aki hajlandó fizetni értük); itt most azokról a – zömmel fiatalabb korosztályhoz tartozó -, óvatosan fogalmazva is épületes balfaszokról van szó, akiknek apuka megveszi a kamerás mobilt, és akik első körben anyaszült pucér, fürdőszobai tükörből fotózott képeikkel basszák tele az internetet mindenfelé, amerre beregisztrálnak.

A jelzett balfaszságnak netovábbja is van, amikor a hülyegyerek önkifejezésének eme remekművét – mivel úgy néz ki a képen, mint godzilla és egy palotapincsi keveréke – tehát ezt a “raj” és “királyság” fényképet átveszi valami erre szakosodott honlap, és közzéteszi, persze hozzáfűzve a megfelkelő kommentárokat. Mit csinál erre a hülyegyerek? Panaszkodni kezd, fenyegetőzni kezd, mert nem fogja fel, hogy amit önként megadott, az bizony szabadon felhasználható.

Én két dolgot nem értek:

1. Ha nem akarod, hogy a “Meztelenül budi körül tyúkot kergetek” c. fényképedet (amin szemmel láthatóan arra készülsz, hogy közösülj a szárnyassal, feltéve, ha utóléred) kitegyék mindenfelé és nagyokat röhögjenek rajta, akkor minek töltöd fel az internetre…? Ha nem az a célod, hogy lássák, esetleg minél többen, akkor mi a faszért kell feltenni az iwire meg a többi szemétgyűjtőbe?
2. Kettőezertízben komolyan olyan alulképzett a saját korosztályom, hogy szülőként fingja nincs róla, hogy a tizenkét éves kislánykája minimum topless, de nagyon sokszor puncivillantós képekkel villog a neten? Hogy ezeket a képeket baráti körben körbeemailezi, vagy – mivel manapság minden kiscsaj Aphroditének és minden kis emós köcsög Adonisznak hiszi magát – kapásból kikúrja valamelyik “közösségépítő” portálra…?

Értem én, hogy ez most a trendi (bar ha a saját fiam ilyesmit csinálna, a fején törném össze a klaviatúráját), meg hogy a net használata rengeteg lehetőséget nyújt a tinédzserkor exibicionista megmozdulásainak; de ez nem normális dolog. A tizennégy éves, százkilós Mancika százkilós Mancika marad akkor is, ha az iwiven egy szál lógó csöcsben, modellpózban domborít. A puruttya.hu, a napiszar.hu és a sokmillió internetező véleménye akkor sem lesz másabb, mint Macika szomszédjáé (aki elhányja magát Mancika láttán), mint az, hogy Mancika még mindig százkilós ártány, és húzzon a véresbe. Azért, mert nem látod a monitor előtt elborzadó arcokat, még nem leszel szebb, Mancika… De ugyanez igaz a sok egymással nyelvező, magukat “érzékeny lélek”-nek definiáló emós buzira, meg persze az őket buzdító ultraliberálisokra is.

A dolog pszichológiája egyszerű: a hülyegyerek meg akarja mutatni magát a nagyvilágnak. Hogy az önkritikában nem jeleskedik, az egy dolog. De hogy a kitett cuccal kapcsolatban elvárja, hogy azt csak dícsérhetik, mert aki esetleg rávilágít, hogy ezt azért nem kellene, az egyből tapló; – na, ez már nagyon gáz. Igaz ugyan, hogy Janika retardált, és nyolc füle van, de kiteszem a netre. És ha valaki megjegyzi, hogy faszt mutogatom itt ezt a torszülöttet, még megijednek az egészséges gyerekek tőle, akkor az menjen a kurva anyjába, hogy mondhat Janikáról ilyet.

Én nem vagyok szép ember. Nem vagyok jóképű és évek óta el vagyok hízva. Éppen ezért nem pózolok snájdig legényként a tükör előtt, és nem fotózom le magam a mobillal, és nem teszem fel a képeket a netre. Mert elég nekem a saját bajom, és nem akarom, hogy ezen mulasson másik kétmillió magyar. De ha ki is tenném, vajon lenne képem hisztizni, ha kiröhögnek? Tényleg ehhez ekkora ész kell…?

És a legszörnyűbb az egészben, hogy már látom a végét. Az lesz, mint a holokauszttagadással. Javaslat lesz, és törvény lesz – előbb vagy utóbb – hogy nem szabad másokon röhögni, még azon se, aki aztán tényleg vicces. Csúfolódni se szabad. Kritizálni se. Csak dícsérni és egymás faszát szopni, vállveregetések közepette, hogy milyen nagyszerű mindenki. Retardált Janikát nemhogy szó nélkül hagyni, de egyenesen csak isteníteni, hogy milyen szép gyerek, milyen szerencse, hogy létezik. Mancikának bókokat mondani, mert ha magadba fojtod a véleményed, és csendesen továbbosonsz, az parasztság. Hiszen ő szép, ő kellemes, és ügyes is, mert feltöltött a netre. Ergo dícsérje mindenki fennen. Vagy baj lesz.

(Zárójeles megjegyzés a holotörvénnyel kapcsolatban: már rá is világított valaki a törvényi kiskapura: a holokauszt megtörténtét, jelentőségének elmismásolását, kisebbítését ezentúl a tövény bünteti. Nem maradt hát más a holokauszttal kapcsolatban mint egyetérteni vele:)