Most két nap szünet jön, holnap reggel hétkor belefogunk – hét év kihagyás után – az ivadék életének eddigi legnagyobb kalandjába: elbuszozunk Nagyesztergárba, és két nap alatt hazagyaloglunk a Bakonyon keresztül.

Ez persze csak cirka 30 kilométer, de úgy, hogy most nem lesz kocsi, ami a 90 literes megpakolt zsákot cipelje helyettem; lesz viszont ivadék, aki saját cuccocskáját saját hátizsákjában viszi (kis csalással persze, hogy azért ne legyen nehéz neki). És lesz dögmeleg, és lesznek szúnyogok, és lesznek persze gombák, akik most ott fognak röhögni rajtam, hiszen nem gombászni megyek, és még kosaram se lesz. (Egy pár darab azért majd biztosan belekerül az esti kajába, ha úgy alakul.)

Az út nagy részét már ismerem, bejártam apránként, kivéve a Nagyesztergár-Bakonynána szakaszt. Nem túl nehéz terep, de az ivadék eddig csak 13 kilométer tett meg egyhuzamban, bár annak is egy részét a nyakunkban. Igaz, nem is nagyon fáradt el akkor. Remélem, az első napon sikerül a nagyját megtennünk, és a kaja nagy részét felzabálnunk, mert akkor nem kell a konzerveket tovább cipelnem. És persze remélem, hogy az ivadéknak is tetszeni fog a dolog: már nagyfiú; saját zsák, saját fejlámpa, saját Muela kés, saját fényképező: kaland lesz ez a javából, Bear Grylls-szel és mobilinternettel, meg persze előre megbeszélt, segélyhívásunkra váró autós mentőcsapattal:)

A többit két nap múlva…