Szóval kiderült az is, az ivadék nem bolond, hogy már kész feladatokkal tököljön.

Történt a minap, hogy a feladatlapban két vízszintes csík közé kellett egyeneseket húzni oly módon, hogy a feladatlap előrajzolta az ügyetlen kis elsős kezeknek a vonalakat, ezt kellett volna színes ceruzával – kékkel és pirossal – vastagon megerősíteni, Isten nagyobb dicsőségére, ámen.

A mi fiúnk viszont azonnal látta, hogy ez már kész, hiszen minek ezzel az áthúzással szórakozni, ha egyszer már megtette ezt nekünk a tankönyvkiadó (róluk egyébként simán lesz egy külön poszt, akkora érdekességek), tehát első körben halkan, mintegy maga elé megjegyezte, “de hát ez már kész“, majd észlelvén, hogy ezzel hivatlosan még nem mentesült a feladat elvégzése alól, hangosabban és még hangosabban megismételte az észrevételt, míg a tanító néni fel nem figyelt rá.

Ezután a “Minek ezt megcsinálni, ez már kész” c. direkt kijelentésére a tanító néni úgy reagált, hogy “azért, mert a tanító néni szeretné, ha megcsinálnátok“. Ez persze így helyénvaló, de a mi fiúnk számára ez a válasz valószínűleg nem volt kielégítő, mert letette a ceruzát, és csak a cerka nyomatékos, a tanító néni általi ismételt kézbe helyezése után volt hajlandó elvégezni a feladatot:)

A vonalai nagyjából egyenesek, bár ahol nem volt előrajzolva, ott jobbra dőlnek; – látszik, hogy balkezes.

Meg az is látszik, hogy rengeteg esze van, nehéz lesz lefoglalni, amíg a többiek tökörésznek majd a dolgokkal:)