Kilőttkutyákról

Az ember – alapesetben – csak egy ember. Nem úgy születik, hogy világra bukkanásakor egy kiskutya adódik hozzá a semmiből materializálódva. Egyedül van, egyetlen személyként, négylábú társ nélkül.

Aztán felnő, és ezerféle lesz. Vannak, akik hegyet másznak; vannak, akik a tévé előtt töltik minden percüket (és teleposztolják a fészbúkot azokról a “barmokról”, akik az életüket veszélyeztetik egy hegyen), és vannak, akik templomba járnak, vagy focimeccsre. Néhány – jópár – ember meg szereti a kutyákat, ezért beszereznek maguknak egyet.

Innentől kezdődik a mizéria.

Mert aki szereti a kutyát, és természetesnek tartja, hogy a kutya az ő társa, a családjának a része, az egyből abba a hitbe ringatja magát, hogy ez a normális alapállapot, tehát ha ő szereti a háziállatokat, akkor nyilván mindenki más is; sőt, aki nem, az eleve egy fura, gonosz alak lehet. Ebből a tévhitből egyenesen következik az a hozzáállás, hogy a legtöbb kutyagazda elvárja, hogy mindenki, az egész világ alkalmazkodjon az ő heppjéhez: Ő Kutyával Van, És Kész.

Pedig – ki hinné! – van ám olyan, aki nem akar együtt élni egy kutyával. Sőt, van, hogy a közelében sem akar tudni egy kutyát. Ettől még nem lesz semmivel se rosszabb ember, mint az, aki meg igen. Nyilván ha valaki szereti a kelkáposztát, az sem várhatja el, hogy az egész emberiség egyöntetűen szeresse, mert csak.

A kutyások tehát nem az emberiség alapestei közé tartoznak: egy pluszt vesznek magukhoz önként, szeretetből, vagy valamilyen haszon reményében (vadászat, házőrzés, stb.). A lényeg, hogy jelen társadalmunkban a kutyatartás nem ALAPFELTÉTEL, hanem szimpla hobbi.

Márpedig a hobbidat nem kényszerítheted rá a többiekre, ezért a többiek védekezésül szabályokat (törvényeket, rendeleteket) alkotnak annak érdekében, hogy a hobbid ne zavarja azokat, akik nem osztoznak veled benne.

Örök vitatéma, hogy a kutyák tartásának törvényi szabályozása mennyire korrekt, honnan ered, mik a kibúvók, és hogy lehetne jobban csinálni. DE. A kutyapártiak mindig vert helyzetből indulnak, csak nem akarják felfogni. Ők mindig abból indulnak ki, hogy a kutyatartás természetes alapállapota az átlagembernek, tehát a törvényeket hozzájuk kell igazítani, tartókhoz, nem a kutya nélküli hitetlenekhez.

Ez nem így van.

Elhiszem, hogy te szeretnéd póráz nélkül sétáltatni a kutyádat bárhol, mert a kutya úgy jó, ha szabadon szalad. De képzeld, van, aki nem szereti, ha megy mondjuk az erdőben, és egy kutya rohan felé lelkesen, esetleg fél kilométernyire a gazdájától; de még ha ott is gazdája, a szembejövő idegennek fogalma sincs arról, hogy az a kutya “nem harap”, “csak játszik”, meg ilyenek. És képzeld, NEM IS KELL TUDNIA. Pont ennek a helyzetnek az elkerülésére alkották meg azt a szabályt, hogy a kutyádat a természetben is csak pórázon vezetheted. Ne biztos, hogy félelemből nem szereti az ilyen konfrontációt: lehet, hogy csak nem szereti a kutyaszőrt a nadrágján, vagy eleve utálja, ha bármiféle lény ismeretlen szándékkal rohan egyenesen feléje. A kulcsszó itt is az, mint sok más szabálynál, ami a társadalomban való együttélést szolgálja: ne zavarj meg mást a saját dolgoddal.

És persze azért is, mert ugyan minden kutyatulajdonos szerint az ő ebe a legokosabb, legszófogadóbb; bár igaz, néha nem jön vissza a hívásra, vagy bekattan, és mégiscsak harap egyet; de hát ez van: ilyenkor a kifogás természetesen mindig az, hogy ja, hát ez csak egy butuska állat, nem lehet ezer százalékig megbízni benne, istenkém, hát előfordul az ilyen…

Na meg persze a vadászok. Nem akarom ezzel az írással felmenteni őket: a vadászok is emberek, éppolyan számban vannak jelen köztük baromállatok, mint ahogy vannak az autósok, bringások és kutyatartók közt is. De van egy törvényi szabályozás, ami kimondja, hogy az erdőben a vadász bizony kilőheti a kutyát, ha kóbornak nézi. Mert a kóbor kutyák bizony ragadozó üzemmódban élnek, ölik, hajtják amit lehet, és nem az erdei ökoszisztéma természetes összetevői, ki kell venni őket onnan.

A vadász pedig nem fog arra várni, hogy te fél kilométerrel lemaradva a kutyád mögött talán felbukkansz, vagy esetleg mégse. A vadász, ha úgy dönt, akkor lőni fog, és lehet utána telesírni a fél internetet a sátáni gyilkosról, akkor sem ő lesz a hibás, hanem te. Mert nem úgy sétáltattál, ahogy kell. Pórázon még egyetlen kutyát le lőttek agyon.

Az, hogy az erdőben is kell a póráz a kutyára, nem merő szórakozásból vagy ab ovo a kutyások szívatására lett kitalálva, hanem pont azért, hogy egyrészt ne tudjon a kutya hülyeséget csinálni, és hogy a vadász ne lőhesse ki csak úgy hobbiból.

Lehet persze szőrszálazni, hogy a vadász mellőled lőtte ki; hogy egyértelműen látszott a kutyán, hogy nem kóbor (mondjuk ezt megnézném, hogyan állapítod meg te, mint szakértő egy lesről, messziről), meg hogy “ez a gyilkos direkt gyilkolni jött”. Az ember ösztönös önfelmentése, ami gyakran hazudozásba és vádaskodásba csap át, ilyen stresszhelyzetben azonnal elő szokott jönni. Ilyenkor a beszámolókban a kutya csak tíz lépére volt (a valóságban meg ötven méterre), a vadász természetesen látta, hogy van gazdi (holott a valóságban a gazdi épp a bokrok közt piszkált egy nünükét, és fingja sem volt épp róla, merre van a Buksi); sőt, a vadász már otthon, indulás előtt mondta az asszonynak, hogy “ej no, kiülök a lesre, lövök mán egy pincsit magamnak”. Tehát a kutyás szempontjából a vadász, a törvény, sőt az egész világ a hibás: mindenki más, csak ő nem. Még akkor is, ha pontosan tudja, hogy mit nem tartott be.

Nem.

Ha kilövik a kutyádat, és úgy, hogy nem volt rajta póráz, akkor te vagy a hibás. Még akkor is, ha az a világ legokosabb, legszófogadóbb kutyája, és tíz lépésre állt tőled. Ez van. Ha nem tetszik ez a jelenlegi szabályozás, akkor tessék: nem kötelező kutyát tartani, senki nem fog fegyvert rád, hogy márpedig neked kutyagazdinak kell lenned: ezt te választottad, terhekkel és nyűgökkel jár, viseld.

Mielőtt azt szűrnéd le, hogy a vadászok pártján vagyok, és nincs kutyám, hozzátenném, hogy SENKI pártján nem vagyok. Vannak kutyás barátaim, akiknek elvagyok a kutyáival, még akkor is, ha én magam nem tartanék itthon egyet sem (túl kényelmes vagyok a kutyatartással járó kötelezettségekhez). Az a szabványduma sem ül, hogy “sosem értheted meg, mer’ nincs kutyád”; – de, pontosan értem, hogy milyen az, ha van. Pont azért született ez az írás: hogy felfogd, hogy a kutya egy plusz, és neked kell vigyáznod rá, még akkor is, ha nem értesz egyet a törvényekkel, ha tudod, hogy a kutya szabadon futva a legboldogabb, és hogy a vadászok mind eleve azért mennek erdőbe, hogy aljas módon kiskutyákat lőhessenek. 🙂

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.