Category Archives: Beszólás

Virtuálszümtükkel

Posted on by
Reply

Az IMF jött, ajánlott, nemnyilatkozik. Legalábbis csak ennyit: “Magyarországnak fenn kell tartania gazdasága stabilitását, javítania kell költségvetési politikájának tervezésén és a gazdasági kormányzáson – jelentette ki Christoph Rosenberg, az IMF magyar misszióvezetője az IMF Survey-nek nyilatkozva.” Mi, egyszeri, demokráciában élő parasztok ismét csak nem tudhatjuk, miről suskusol a kormány Mr. Rosenberggel (akinek már a neve is sokat mondó, legalábbis jól reprezentálja, kikből is áll, kinek az érdekeit képviseli az IMF).

Ennyit, hogy a jelenlegi helyzet szar, és javítani kell rajta, a legutolsó részeg alkoholista is felfog bármelyik falusi kocsmában. Ahogy a dothrakiak mondanák: ez tudott. A dühítő ismét csak az, hogy az ilyenekből is látszik: a világ urai (és uracskái, akik a mi Parlamentünkben ülnek, és nagyobbnak képzelik a szemétdombjukat, mint amekkora az valójában) nagyjából szarba se veszik a pórnépet; olyannyira lenéznek mindenkit, aki nem az ü szintjükön van, hogy úgy érzik: bármikor bármit hazudhatnak, eltussolhatnak, szájbarághatnak, vagy elintézhetnek egy legyintéssel. A kiváltságos arisztokrácia fölényessége ez ismét az őket eltartó réteggel szemben. Pedig a történelem megmutatta már, hogy ez sosem ér véget békésen, ebből többnyire kurva nagy balhé van a végén.

Ráadásul ennek a világnak lassan vége, mert a netet nem lehet szabályozni, csak maximum olyan látványosan durván, amit egy koreai vagy egy kínai eltűr, de a nyugati népek nem. Ha a központi hatalom nem tiltja le egy az egyben, akkor a neten a gondolkodó emberek véleményt adnak közre, megtalálják egymást, és közfelháborodást is képesek generálni. Azt meg ugye már rohadt nehéz eltusolni, mert túl sok helyen marad nyoma, túl sokan látják, túl sok a hivatkozási alap egy esetleges későbbi támadáshoz, felülvizsgálathoz vagy számonkéréshez.

A világháló sokkal veszélyesebb fegyver, mint amennyire a jelenlegi felhasználói felfogják. De szerintem már ébredeznek. Megjósolom, hogy nem sok év kell már ahhoz, és minden sunyi, felelősséggel járó munkát végző ember (politikus, munkáltató, egyéb “nagykutya”) rettegni fog bármit elkövetni, mert bukta esetén már nem csak a helyi téeszből kellene kirúgnia a sértettet, hanem le kellene tudnia kapcsolni magát az internetet is, hogy sunyisága titokban maradjon. Falu, város, ország szintjén egyformán ez lesz, meglássátok.

Nem hiszitek? Gondoljatok a Homárra, gondoljatok a youtube-ra feltöltött háborús videókra. Jusson eszetekbe a valóvilágos bagázs akaratának a Facebook-on engedni kénytelen óriáscég. És ezek egyelőre csak hellyel-közzel helyi, aprócska problémák, amiket a net nyilvánossága oldott meg. Lehet ám ezt “országos” szinten is művelni (Malina Hedvig-ügy; az idézőjel meg azért, mert nem egy valós országról beszélek), sőt, előbb utóbb világméretű szinten is: valaki be fog jutni valahogy a nagyon zárt körű Bildelberg ülésére, és el fogja mondani, mi folyik ott (adja isten, hogy semmi komoly).

A net hatalmas fegyver: sajnos kétélű. Nagyon-nagyon vigyázva kell hozzányúlni; legalábbis amíg meg nem tanuljuk a biztonságos használatát.

Köszöntősdi

Posted on by
Reply

Végül is mindenki szomorú egy kicsinyég az új év hajnalán, hiszen újabb 365 nappal került közelebb mindannyiunk közösen lájkolt ismerőséhez, a Nagy Kaszáshoz. És mindenki fél egy kicsit a bizonytalantól, az elkövetkezendőtől.

Az idei év vagy nagyon szar lesz, vagy mégse. Vagy túlrettegjük már itt az elején, vagy túl bizakodóak vagyunk. Vagy sírunk, hogy szegény orvosok és tanárok nem dohányozhatnak, csak az utcán; vagy örülünk neki, hogy az orvos és a tanár ezután ténylegesen példát fog mutatni, és kevesebbet szív, netán leszokik. Vagy érdekel minket, hogy a jövedéki adóból származó bevétel drasztikusan csökken emiatt, vagy magasról teszünk rá: az a pénz úgysem a mienk, hiszen abból lesz a menedzsmentnek 13. havi nyugdíj.

Változásokat fog hozni ez az év (érzem a vízben, a földben és a levegőben, háhá :) . Gondolatébresztő és tettekre sarkalló lesz. Sokan rájönnek majd, hogy a hitelek, a fizetések, az adók és ez az egész rendszer elhitette velünk, hogy akinek nincs saját lakása, autója, minden szobájában LED tévéje és GPS a kocsijában, laptop pedig a tízéves gyermeke kezében, az egy szaralak, egy életképtelen egyede a társadalmunknak; egy nem rendes fogyasztó, aki közösségellenes magatartásával bomlasztja a szent amerikai-eu fejlettnyugatot.

Sokan rájönnek majd, hogy gyalog vagy biciklin is lehet járni, és hogy a pár szál cigi mellett – mert csak ennyire jut idő, ha ki kell menni érte az utcára – nem köpnek majd minden hajnalban zöldet, vagy nem hányják ki a belüket, amikor felkutyagolnak az első emeletre.

Sokan rájönnek majd, hogy a spanyol vegyszerparadicsom helyett a hátsó kertben igenis meg lehet termelni azt a mennyiséget, ami elég a családnak. Vagy ha több is terem, akkor el lehet adni, vagy suttyomban elcserekereskedni a szomszéddal, aki mini halastavat üzemeltet.

És sokan rádöbbennek majd, hogy a világvége nem is igazán világvége ám. Attól, hogy az emberi faj társadalmi, szociális és pénzügyi rendszere esetleg összeomlik, még ugyanúgy meglesz az erdő; lesznek állatok, nőni fognak a növények és lehet – ha kissé máshogyan is, mint eddig – de tovább élni. A világvége nem egyenlő a világ végével, csak a rákos daganat (jelen pillanatban: emberiség) kimetszésével. A boldogsághoz nem feltétlenül hiányzik majd a két kocsi, a motor, a netbook meg a facebook.

Mint faj, kipróbáltuk ezt a magasan fejlett technikai dolgot, hát, nem jött be, mert túllihegtük, túlburjánoztuk, és valamiféle eszement ámokfutás lett a vége. Némi létszámcsökkentés után, gyanítom, most vissza fogunk térni a kezdetekhez, ahol nem a pénz és a digitális időjárásállomás a nappaliban a lényeg. Ahol nem a bankárok és a kereskedők adnak iránymutatást arra nézve, hogy mi a fontos az életünkben.

Vagy az is lehet, hogy a maják kurvára nem tévedtek, és már csak decemberig kell kihúzni a Fidesz uralma alatt…:)

Évzáradék

Posted on by
Reply

Annyi minden történt az idén, hogy felsorolni is lehetetlen; úgyhogy nem is fogom, különben is, minek…? Azzal, hogy én itt kiháborgom magam a saját maszek blogomon, még nem változik semmi. Azon az egy-két értelmes emberen kívül, akik nagyjából ugyanazon a véleményen vannak, mint én, a sötét többség elméjében egy szikrányi fénycsíra sem gyullad meg ettől; mert van, aki elolvassa, van, aki egyetértően bólogat, de az emberek nagy részét a ValóVilágon és a Győzikén kívül nem érdekli más. Ráadásul mindig ott van bennem, minden magabiztosságom ellenére is a luciferi kétkedés: biztos, hogy én látom jól…? Nincs bizonyosság arra sem, hogy én vagyok az egyetlen igazság birtokosa; de arra sem, hogy hülyeségeket beszélek. Az idő vagy igazol majd, vagy nem. Ezt az igazolást pedig vagy megérem, vagy nem.

De még ha tévedek (tévedünk) is, ha a nézőpontom sajátos és sarkalatos, akkor is látom, hogy a világ egy feneketlen, egyre gyorsuló maelströmben pörög egyre és egyre lejjebb. A művelt nyugat által egyre többet gyalázott Magyarország pedig egyáltalán nem a zászlóshajója ennek a süllyedésnek, ahogy azt sokan beállítani szeretnék; csak éppolyan egyenrangú résztvevője a folyamatnak, mint bármelyik másik nemzet.

Igaz viszont, hogy mostani vezetőink a propaganda és a marketing terén profibbak, mint az eddigiek: hiszen ügyesen lavíroznak a belső és a külső ellenségkép szinten tartása, a nemzeti öntudat álságos mázának hintése és saját harácsolásuk vágyának leplezése között. Kenyeret és cirkuszt, ezt már régóta tudjuk. Így hát van már cigányunk, akitől kőkeményen elvesszük a segélyt, ha nem hajlandó dolgozni vagy iskolába járatni a gyerekét; ugyanakkor ha megöl valakit, cserébe piszlicsáré sarokbaállítással büntetjük. Van héber származású seggünk, amit nyalhatunk tovább (ki tudja meddig), ugyanakkor van saját Népnemzeti Falrafüggeszthető Összefogócskánk, amelyre tekintve könny szökhet a szemünk sarkába a meghatottságtól, hogy erős, makacs, büszke dunamenti nemzetóriás vagyunk. És van – főleg zsidó bankárokból álló – de mindenképp külhoni cionista-szabadkőművesista-bankárklánista külső ellenségünk is, beépülve minden nálunk gazdagabb ország titkos vezetésébe, mindenekelőtt az EU-ba, akikkel szemben kissé értelmetlen kardcsörtét rázunk: mert az okok valósak ugyan, de a megvalósítás az okok megszüntetésének érdekében botrányos, és ennélfogva persze nem is igaz.

És nem csak itt nálunk: mindenhol bajok vannak a világban. Mindenhol más és más jellegű baj, aminek a közös gyökere – szerintem – a túlnépesedésre vezethető vissza. Sokan vagyunk, túl sokan, és nem az erőforrásaink gyérülése a fő gond, hanem a szociális fejetlenség, az ebből születő, baromira értelmetlen és káros hatású eszmék (mint a liberalizmus) terjedése, és a jólét okozta lustulás. Hogy már nem az a fő baj, ha nincs mit enni, hanem az, ha nincs LCD tévé minden szoba falán, amin bámulhatjuk a kurva, a cigány és a homokos eszményképek showműsorát. Ha ez nincs meg, na ott a világvége.

Szóval van itt minden, ami egy rendes, egyre gyorsabban közeledő és egyre durvábban megvalósulandó világégéshez kell. A gazdasági válságnak a történelem folyamán eddig mindig háború volt a végkimenetele; – ezúttal talán nem az lesz, hanem egy sokkal rosszabb dolog, egy olyan mértékű szociális/gazdasági összeomlás, amely a jelenleg ismert, nemzetállami berendezkedésű emberiség végét jelenti. Sejthetően lesz utána pár évtizednyi sokk, amikor a maradék túlélőket Darwin törvényei szelektálgatják még egy kicsit; majd minden bizonnyal győz a felhalmozott tudásunk és talán valami mást kezdünk el felépíteni, a nem bevált módszerek mellőzésével. Talán.

Mindezek ellenére senki ne azt szűrje le, hogy borúlátó vagyok, mert nem vagyok az. Ezeknek a dolgoknak ez a módja. Mert mi lesz, ha a jelenlegi társadalom összeomlik? Semmi különös. Az emberiség történelme folyamán már sokszor megtörtént ez, ha nem is globálisan, de lokálisan mindenképp: egész népek tűntek el, és valami más került a helyükre. Komplett, földrésznyi államok tűntek el, majdnem teljesen nyomtalanul. Azok, akik szerint az emberi lét értelme Pákó és Győzike istenítése, természetesen most is rohadt gyorsan tűnnek el majd, mert egy másfajta, mobilnet és gyorskaja nélküli életközösségben nem életképesek. Sajnálni fogom ezt? Aligha. Ahogy King írta, “nem nagy veszteség”. Derűlátó vagyok, hiszen ennél, ha a nagy katarzist túléljük, csak jobb jöhet.

Boldog új évet mindenkinek!

Az előadás vége

Posted on by
Reply

http://www.hirado.hu/Hirek/2011/12/21/17/Megvonjak_a_Jatekszin_allami_tamogatasat_.aspx

Van egy általános, szinte minden, ebben az országban lakó magyar, sváb, zsidó, cigány, ruszin, kínai, palesztin, piréz és egyéb nációra jellemző közös, egyetemes és megfellebezhetetlen tulajdonságunk: a közösbe betenni nem, de onnan kivenni annál jobban szeretünk.

Még jellemzőbb, hogy amikor a közös csapot valahol elzárják, vagy az onnan csordogáló mennyiséget drasztikusan megcsappantják, akkor világméretű botrányt akar kavarni az eddigi haszonélvező. Hiszen az neki jár.

Hiszen kit érdekel, hogy a biciklis egy fillért sem fizet semmilyen formában a betonozás szent céljának magasztos kasszájába? A bicikliút neki akkor is jár, balkáni és európaiatlan, hogy nincs minden úttest, ösvény, patakpart és fontosabb középület mentén egy külön sáv, csak neki fenntartva. Valahonnan legyen, és kész.

Kit érdekel, hogy a munkáját immár csak tessék-lássék ellátó orvos (bár ebben nem igazán ők a hibásak, hiszen központilag ellehetetlenítették ezt a szakmát) miből él meg? A gyógyítás akkor se kerüljön pénzbe, hiszen az mindenkinek alanyi jogon jár.

Kit érdekel, hogy az a mesehős, a nagyszerű, az ügyes, aki lop/csal/hazudik, sikkaszt, kikerüli a jogszabályokat? Megszidjuk a szomszédot, ha tudomásunkra jut, hogy ócsón jutott kéz alatt bármihez? Nem, felnézünk rá, hogy neki bezzeg sikerült az élet.

Depressziósak leszünk, és sosem beszélünk róla, hogy a cimborám, a doki elintézte, hogy leszázalékoljanak? Nem, büszkék vagyunk rá, hogy nem kell többé dolgoznunk, hanem pumpolhatjuk a többieket. A többi marha, és ezt a saját fülemmel hallottam nem egy esetben, még meg is dicséri a frissrokkantnyugdíjast, hogy ezt milyen ügyesen levajazta. Hiszen ez neki – megint csak – jár.

A színésznek, mint látjuk, a színház jár. A színház egyébként jó dolog, kell a kultúra terjesztéséhez; kell, hogy legyen belőle csak a fővárosunkban legalább 53 darab; és ha a játszott darabok a kutyát sem érdeklik, vagy a színészek csapnivalóak, a színház akkor is kell, mert… mert kell, és kész…! És ha bevételt nem tud termelni, akkor a közösből tartsa el minden jóravaló polgár, hogy elmondhassa: bár nem érdekli sem a Rómeó és Júlia huszonötmilliomodik feldolgozása, sem a Vágy villamosának homoszexuális változata, de nem lehet, hogy Pesten csak 52 színház legyen! Há’ má’meg! Meg miazmá’…?!

Az egyszerű plebs – ráadásként – már csak ilyen renitens, hogy a kereskedelmi tévék népbutító hadjáratának következtében (kenyeret és cirkuszt) valóban egyre sötétebben nyomul: a valóságshow és a brazil sorozat simán kiszorít bármit, aminek ezekkel ellentétben kulturális értéke lenne. Pár értelmesebb színész (akik például színházban és filmben játszanak, és nem valóságshow-t műsorvezetnek) már évek óta próbál tenni ez ellen valamit, egyre kevesebb sikerrel.

Néztem a neten a most közös csap alól kirugdosni tervezett két színházat. A színészek között azokat láttam, akik primitív folytatásos regényekben, hülyébbnél hülyébb celebvetélkedőkben, népbutító műsorokban adják a gerincet. Ők panaszkodtak a leginkább a (valószínűsíthető) színházbezárás miatt. Könyörgöm, mit vártak? Mire számítottak? Ha a népnek Fekete Pákó a szórakozás, akkor nem fog Csehovot bámulni a színházban. Ha az ertéleklubbon meg a tévékettőn bohóckodnak együtt Pákóval, akkor mit akarnak a színházzal? Azzal, hogy teljesítik a sötét hülyék tengerének akaratát, maguk alatt vágják a fát, mert a kultúra szó immár Pákót és a celebeket jelenti, nem a tényleges kultúrát; ezáltal ez utóbbinak a létjogosultsága folyamatosan csökken. És ha csökken, akkor csökken a bevétele is. És ha nincs bevétel, akkor ebben a fászentos, a pénzistenre, valamint a héberül és lováriul tudókra épülő világban nincs szükség a kultúrára. Szükség itt Pákóra van, mert az ő afrikai makogásának örülnek az emberszabásúak, őrá előfizetnek, őt elolvassák a blikkben, ha szellent egy nagyot vagy épp heilhitlerezik.

Nagyon-nagyon-nagyon rossz irányba tartunk, valamennyien. Sok oka van ennek, és sok okozója. Nem a zsidók, nem a cigányok, nem a műveletlen nyugat, hanem mi mind együtt, közösen. Azok is, akik csinálják ezt a folyamatot, akik előrehajtják; és azok is, akik ülnek és nézik, mi történik, és nem tesznek ellene semmit. Még én is, akik azzal nyugtatgatja magát, hogy többet nem tudok tenni; kiposztolom ezt ide meg a facebookra, és ezzel megtettem minden tőlem telhetőt. Pedig érzem, tudom, hogy ennyi nem elég. Itt fegyver kell, tömegkatasztrófa kell, apokalipszis kell, hogy a maradéknak legyen tere és ereje, gondolata valahogy máshogy megpróbálni, hiszen ez a vonal nem vált be.

Nagyon közel van az előadás vége. És úgy alítom, nem lesz happy end.

Vétlenék

Posted on by
Reply

Harcban, főleg eszeveszett, zűrzavaros harcban mindig vannak vétlen áldozatok. Egy tömegoszlatás során, rohamban nincs idő és lehetőség szelektálni. Nincs ideje az agynak felfogni, hogy az, aki előttem hadonászik, az futballhuligán, “szolid” nagymama, kétdiplomás, intelligens tüntető vagy körözött tömeggyilkos. Előttem van, a roham sodrában, tehát a földre vele.

Utólag aztán minden súlyos sérült valahogy sosem mártírrá lesz, hanem vétlen áldozattá. Ártatlan, véletlenül odakerült jómunkásemberek ők, akik ott voltak, részt vettek az eseményekben, de érdekes módon sosem csináltak semmi olyat, ami az ellenfél válaszlépését indokolta volna. Vagy ha mégis, akkor a válaszlépés mindig, minden esetben indokolatlanul magas volt. Leköpni a rendőrt, folyamatosan hergelni, kockakővel, ásványvizes palackkal megdobni, fenyegetni őt és a családját, na, az nem bűn. A bűn az, ha a rendőr visszaüt, vagy gumilövedékkel visszalő. Vagy épp oszlat, mert erre kapott parancsot.

Utólag mindig csak egyetlen aspektusból vizsgálják az ilyen eseteket: hogy szegény ártatlan tüntetőt hogyan, mivel és milyen erővel verték le; sőt, azt is, hogy eközben milyen verbális vagy nonverbális fenyegetéseket kellett elszenvednie. Egy ember középső ujját eltörték, állítólag ok nélkül, mert ő már a földön hevert; puszta gonoszság volt ez a rendőr részéről, miközben (állítólag) agyonlövéssel is fenyegette a rendőr ugyanezt a tüntetőt. De arról nem szól semmi, hogy miért pont a középső ujj lett így leamortizálva. A hős tüntető csak nem folyamatosan beintegett vele az ellene intézkedőknek? Nem tudom, mert nem voltam ott. De nagyon könnyen elképzelhetőnek tartom.

A mai napig nem tisztázott az ügy. Alattomos mobilhívásokról (“húzzátok be őket a Fidesz-gyűlésbe”), szervezkedő focihuligánokról szól a fáma. Talán majd száz év múlva, ha már nincsenek a színpadon azok, akiknek az érdekét manapság bármelyik oldalról sérti az ügy, kiderülhet, mi is történt és ki a felelős (bár a magam részéről a kollektív felelősségre szavaznék: tüntetők, szervezők és rohamot vezénylők egyaránt hibásak).

Nem akarom védeni egyik oldalt sem. De azt sem értem, hogy az emberekben miért nincs annyi gerinc, hogy vállalják a tetteikért a felelősséget. Nagy László még azt is felrója, hogy (mivel fél szemére megvakult egy gumilövedék miatt), hogy a párkapcsolata is tönkrement. Baszod László, erről nem a rendőr tehet, hanem a kedves párod, aki az első komolyabb bajnál faképnél hagyott… “Jóban-rosszban, míg a halál el nem választ”, hát, ez itt a “rosszban” rész; – mi köze ennek a rendőrhöz, aki lőtt…?

Sajnálatos dolog, ami ezzel az emberrel történt, de több tartás, több tartást… El kellene dönteni, hogy a jobboldal elkötelezett harcosa akar lenni, vagy egy panaszkodó kirakatember. A kettő együtt, hááát, gázul néz ki.

Értem én, hogy ikonok, zsebből előrántható példák kellenek a jobboldalnak, de biztosan ezen az áron kellenek? A kigyúrt agyú jobbos közkatonát el lehet vakítani efféle példálózásokkal, de az értelmesebbje nem fogja komolyan venni. Az értelmesebbje tudja, hogy a harcban áldozatok vannak, hogy egy összecsapás erre kiképzett és erre felhergelt emberekkel bizony mindig is a civil áldozatok kárára fog történni.

Szupernagyi, Nagy “Félszemű” László és többi sorstársatok: nem a rendőrök, hanem a saját vezetőitek áldozatai vagytok.