Kedves mindegyki,

a rendszeresen idenézőknek bizonyára feltűnt, hogy a kezdeti lelkesedéshez képest igencsak megcsappant a blogbejegyzések száma. Ennek nem az az oka, hogy elfogyott a mondanivalóm: sokkal prózaibb a megoldás. A Facebook előretörésével az egyéni blogok jelentősége kissé háttérbe szorul. A Facebookon a bejegyzések jóval nagyobb közönséghez jutnak el, és a látogatottságát … MEGNÉZEM

Az utolsó harmincas

A barátaimmal töltött hétvége mellett persze azért mindenféle ajándékkal is gazdagabb lettem; sőt, mivel az egyik pár sajnos nem tudott mégsem eljönni, tőlük még érkezik valami meglepetés. 🙂 Blog this! Recommend on Facebook Google+ Megosztás a MySpace-en Kövesd a Twitteren Megosztás a Yahoo-n Feliratkozás RSS-re Nyomtatás Könyvjelzők közé Elküldés emailben

(The last) Day 8.: Cuhar idők, vasutak

Szabadságunk utolsó napján elzarándokoltunk a Cuha-szurdokba, ahonnan éppen eltűnt a patak. Lesétáltunk a döglött disznók és száraz átkelőkövek szegélyezte úton a PorvaCsesznekig, ahol egy vasúttörténeti kiállítás és egy (remek kávéval rendelkező) büfé nyílt azóta, amióta nem láttuk. Itt húsz percet vártunk a kis piros vonatra, ami megérkeztekor rendes nagy kékké … MEGNÉZEM