Végül is mindenki szomorú egy kicsinyég az új év hajnalán, hiszen újabb 365 nappal került közelebb mindannyiunk közösen lájkolt ismerőséhez, a Nagy Kaszáshoz. És mindenki fél egy kicsit a bizonytalantól, az elkövetkezendőtől.

Az idei év vagy nagyon szar lesz, vagy mégse. Vagy túlrettegjük már itt az elején, vagy túl bizakodóak vagyunk. Vagy sírunk, hogy szegény orvosok és tanárok nem dohányozhatnak, csak az utcán; vagy örülünk neki, hogy az orvos és a tanár ezután ténylegesen példát fog mutatni, és kevesebbet szív, netán leszokik. Vagy érdekel minket, hogy a jövedéki adóból származó bevétel drasztikusan csökken emiatt, vagy magasról teszünk rá: az a pénz úgysem a mienk, hiszen abból lesz a menedzsmentnek 13. havi nyugdíj.

Változásokat fog hozni ez az év (érzem a vízben, a földben és a levegőben, háhá . Gondolatébresztő és tettekre sarkalló lesz. Sokan rájönnek majd, hogy a hitelek, a fizetések, az adók és ez az egész rendszer elhitette velünk, hogy akinek nincs saját lakása, autója, minden szobájában LED tévéje és GPS a kocsijában, laptop pedig a tízéves gyermeke kezében, az egy szaralak, egy életképtelen egyede a társadalmunknak; egy nem rendes fogyasztó, aki közösségellenes magatartásával bomlasztja a szent amerikai-eu fejlettnyugatot.

Sokan rájönnek majd, hogy gyalog vagy biciklin is lehet járni, és hogy a pár szál cigi mellett – mert csak ennyire jut idő, ha ki kell menni érte az utcára – nem köpnek majd minden hajnalban zöldet, vagy nem hányják ki a belüket, amikor felkutyagolnak az első emeletre.

Sokan rájönnek majd, hogy a spanyol vegyszerparadicsom helyett a hátsó kertben igenis meg lehet termelni azt a mennyiséget, ami elég a családnak. Vagy ha több is terem, akkor el lehet adni, vagy suttyomban elcserekereskedni a szomszéddal, aki mini halastavat üzemeltet.

És sokan rádöbbennek majd, hogy a világvége nem is igazán világvége ám. Attól, hogy az emberi faj társadalmi, szociális és pénzügyi rendszere esetleg összeomlik, még ugyanúgy meglesz az erdő; lesznek állatok, nőni fognak a növények és lehet – ha kissé máshogyan is, mint eddig – de tovább élni. A világvége nem egyenlő a világ végével, csak a rákos daganat (jelen pillanatban: emberiség) kimetszésével. A boldogsághoz nem feltétlenül hiányzik majd a két kocsi, a motor, a netbook meg a facebook.

Mint faj, kipróbáltuk ezt a magasan fejlett technikai dolgot, hát, nem jött be, mert túllihegtük, túlburjánoztuk, és valamiféle eszement ámokfutás lett a vége. Némi létszámcsökkentés után, gyanítom, most vissza fogunk térni a kezdetekhez, ahol nem a pénz és a digitális időjárásállomás a nappaliban a lényeg. Ahol nem a bankárok és a kereskedők adnak iránymutatást arra nézve, hogy mi a fontos az életünkben.

Vagy az is lehet, hogy a maják kurvára nem tévedtek, és már csak decemberig kell kihúzni a Fidesz uralma alatt…:)