Solymár-füzet

Hajdan a solymári Ördöglyuk mélyén, a Fehér-teremben az Avatófal alatt mindig volt egy füzet, amolyan vendégfüzet-féle, amibe az oda lejutó jómunkásemberek írták bele azt, ami éppen az eszükbe jutott. Ha a füzet betelt, akkor mindig került helyette új, mert a folyamatot nem volt ildomos megszakítani: az Ördöglyuk, a Fehér-terem és a füzet mindig összetartoztak, egymás nélkül elképzelni őket lehetetlen volt.

Azokban az időkben egy-egy ilyen füzet ereklyeszámba ment a barlangászok között. Amikor a füzet (már majdnem) betelt, akkor mindig akadt valaki, aki titokban lement érte és lenyúlta, hogy megőrizze magának, az utókornak, vagy csak mert menő volt solymárfüzet-birtokosnak lenni.

Nekem két ilyen füzetem van. Az egyik 1991. június 29.-i bejegyzéssel indul, Szőke Peti barátom írásával, és ugyanazon év október 26.-án zárul, Safi barátom jelzésével. Közötte sok-sok beírás, rajz, többnyire egymásnak üzengetések, baromkodások, hülyeségek.

A másik füzetet Dinamit elnevezésű… – én nem is tudom, mi ő, bízta rám; hiszen maga is tudja, hogy nálam (akit egykoron Solymárura Mászógép néven tiszteltek a honi barlangászok), sokkal jobb helyen van, mint nála, aki mindig is félt egy kicsit a sötétben:)

Kiszámoltam: mindez közel húsz éve történt.

Ma egy hirtelen ötlettől vezérelve beszkenneltem ezt a füzetet (az enyémet), és három részre csomagolva letölthetővé tettem, hátha mások – főleg a benne szereplő – egykori és aktív barlangászok is rátalálnak, és ők is rádöbbennek, hogy kurva gyorsan telik az idő.

Régi szép idők; fiatalság, bolondság, homoszexualitás, ahogy akkoriban mondtuk mi, nagy öregek.

(Akinek sima klikkelésre nem indul el a letöltés, az válassza a jobb klikk/Mentés másként funkciót.)

Aki meg nem akarja letölteni, az nézegesse online:

 

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.