Eh, már megint a végét járom… Elkészítettem végre (pár napja készülök rá) a nagy adag szalonnás-kolbászos-gombás pacalpörköltet. A kóstolgatásig nem is volt baj, aztán, mire kész lett, megint fájni kezdett a gyomrom, mint az utóbbi két hétben szinte mindennap. De most nem álltunk meg a fájásnál, jött az életundor, némi hasmenésszerű dolog, majd egy kis epehányás; és mindezek tetjébe olyasmi, ami még soha életemben: rá sem bírok nézni a pacalra… Ott az a nagy lábos finom valami, és nem merek enni belőle, és nem is kívánom, basszus.
Öregszem. Epére gyanakszom. Kegyelem, uram, fiatal vagyok még a diétás étrendre!
Még az sem derít jobb kedvre, hogy kezdem érteni a flash bannerek készítésének trükkjeit.
