… no de világhírű regenerálódó képességemnek hála, a tegnap éjszakai hidegrázós-émelygős, influenzaszerű vírust sikerült mára teljesen kiírtani a szervezetemből, szokás szerint mindenféle segédeszköz nélkül. A vízi-betegség elmúlt tehát, a pijócás maradhat a helyén. Éljek! Éljek!:)
Vízi-betegségbe estem, mint a bákterúr. A vöröshagyma már a hónom alatt van, hívhatjátok a piócás embert.
A tányért jelenlétével megtisztelte a nagysikerű Shrek-sorozat egyik fő mellékszereplője is.
25 millió fényévre van tőlünk. Egyenesen minket néz. A NASA pedig, a Hubble segítségével, lefényképezte. Azt mondják, Fomalhault a neve. Nekem a Gorthaur, vagy ahogy a Harmadkorban hívták, a Szauron név jobban bejött…
No te egyszeri gyermek, hát meg-megtorpansz-e a mindennapok forgatagában egy percre, hogy eltűnődj: elmúltak azok az idők, amikor még a legnagyobb gondod az volt, miképp cselezd ki a solymárra vivő buszon a kallert; hogy nyitva legyen a bolt Hűvösvölgyben, mert vodkát akarsz venni a kint alváshoz; hogy legyen vonatra pénz a Bükkig…
Elgondolkodsz-e az értékek sorrendjének átrendeződése felett…?
Sajnálod-é mindezt, az elmúlt időket, a vissza-nem-térő túrákat, amikor nem körbe kellett menni, mert otthagytad a kocsit; a hajnalokat, amikor az első gondolatod a napfény és a szabadság volt, nem pedig a hóvége és a miteszikagyerek…?
Emlékszel-é arra, amikor még csak kettessel kezdődtek az éveid számai?
Visszasírod-é mindezt, vagy azzal vigasztalod magad, hogy minden kornak és időnek megvan a maga szépsége? Hogy elmúltak, de jöttek más, újabb dolgok, amik kárpótolnak az elmúltakért?
Torpanjál csak néha, torpanjál… Az emlékezés jó, az emlékezés kell.
És még egy: jönnek a fagyok. Ideje kint lenni egy éjszakát az erdőben…
follow: RSS