Ma ismét – ám ezúttal biciklik nélkül – a bakonybéli Szentkútnál kezdtünk; majd a piros kereszten és a zöld jelzésen is túl elgyalogoltunk a Gerenc-patak kies szurdokába, ahol is a szurdok bejárása után megebédeltünk egy helyre kis pihenőnél, a Bányász-kút mellett. A környék gyönyörű, a kullancslegyek viszont most tetőztek, ezért Andrea csak csőkendőben mert közlekedni az erdőben, amitől kissé muszlim jelleget kapott. Találkoztunk egy szinténpesti-típusú házaspárral is, jót beszélgettünk emésztés közben a városi és a vidéki élet rejtelmeiről.

szerk.: némelyik térképen “Gerenc”, másutt “Gerence” a patak neve, nem tudom eldönteni, melyik az igazi. Bár magyarosan nyilván a “Gerence” lehet a jó, vigye el a Karancs-Medve…:)

Képek: