…avagy Bekmambetov producer és Lopez-Gallego rendező most majd megmutatja, hogy miért is nem:

Frank Darabont ismét jót alkotott. Miután sikerült sorozatban jól megfilmesítenie Stephen King-regényeket, és nem is szarta el őket, mint szinte mindenki őelőtte, most egy másféle dologgal állt elő: horror-tévésorozattal, amely a Járkáló Halottak címet viseli.

A sztori egyszerűen, letisztultan indul: egy rendőrtiszt tűzpárbajban megsérül, kórházba kerül, és mire ismét visszanyeri az öntudatát, meglehetősen csendes és nyomasztó világ fogadja. Úgy tűnik, egyedül van, mindenki meghalt vagy eltűnt, és valami nagyon nincs rendben, hiszen a kórház udvarán a nagy járványokat olyan remekül jellemző tömeges hullarakás tagjait kivétel nélkül fejbelőtték: ez látszik a véres lepedőkön, amibe beburkolták őket. Igazán nem az a szokványos kórházi látkép, nemde? Hősünk tovább araszol, kábán, értetlenül, és hazafelé tart, amikor egy járókelő feléje indul. Mielőtt azonban elérné őt, felbukkan egy gyermek és egy férfi, aki habozás nélkül fejbelövi az első járókelőt…

Jó időbe telik, mire hősünk felfogja a felfoghatatlant: egyenlőre ismeretlen okból a világ nagyobbik fele elpusztult, és azok, akik nem fejsérülés révén távoztak ebből az árnyékvilágból, valahogy felkeltek, és húsra éhes zombiként randalíroznak mindenfelé. A hang és a fény vonzza őket, értelmük csekély, éhségük viszont annál nagyobb. Mihez lehet kezdeni egy ilyen világban? Hogyan fog neki a sebesült rendőr családja felkutatásának? Merre induljon, merre reméljen további túlélőket?

Ebből a sorozatból mindez ki fog derülni, hála Darabont bácsinak, aki tett még egy olyan ígéretet is, hogy minden idők legfélelmetesebb zombijait fogjuk látni. Várós:)