A karácsonyi pontyfilézéskor döbbentem rá ijedten, hogy elég nehéz filézőkés nélkül szépen filézni. Rengeteg késünk van itthon, de ezek leginkább a húsdarabolásra, favágásra vagy túlélésre vannak kihegyezve (kihegyezve, éééééérted); filézni ezidáig meg soha nem jutott eszembe, soha nem volt szükségem ilyesmire.

A pontyot így hát úgy-ahogy megoldottam, aztán kaptam magam, mértem, vágtam, rendeltem és farigcsáltam, és ez lett belőle:

A pengét neten rendeltem, ez egy skandináv származású, 16 centis Laurii Fillet. A markolat valami keményfa, amit az erdőben szedtünk össze. A méretre vágás/csiszolás után a markolattüskét szimplán vörösre izzítottam a gázfőzőn, és beleégettem a markolatba; így a végén csak minimális teret kellett kétkomponensű ragasztóval kitölteni. A fém olyan szilárdan áll a fában, hogy öröm ránézni.

A fa ezután lakkot kapott, két rétegben, most még elvileg szárad (bár lakkszprével csináltam, ami tíz perc alatt is eléggé szikkadt volt már). A penge és a markolat találkozásával még kezdeni fogok valamit, valószínűleg kap egy bőrgyűrűt, ami elfedi a penge mellett még kilátszó ragasztót.

Filézni viszont – miután megéleztem – remekül lehet vele…:)