Ma nyílt órá(ko)n voltunk az ivadéknál, aki megcsillogtatta minden matematikai- és olvasástudását, hogy elkáprázzunk. Nem rossz, nem rossz… A képeket (legalábbis a nagyját) az iskola új honlapjának galériájába tettem, ott lehet megnézni.
Megvolt az első iskolai farsangunk, ami az előrejelzéseknek megelelően tényleg más volt, mint az óvodai:) Itt a süti és az üdítő pénzért ment, a jelmez fakultatív volt, voltak előadások és táncverseny. Hiába no, nő ez a gyerek, ha kell, ha nem. Már nem köti le a körbesétálós-verskántálós cucc, az olyan babás:)
Az új gép meg, noha még mindig nem értek hozzá, máris sokkal jobban teljesített, mint a régi. A Fujival lehetetlen dolog neoncsövek alatt fotózni. Itt is sok volt a bemozdulás, de klasszisokkal jobbak a képek, teljesen elégedett vagyok.
Szóval kiderült az is, az ivadék nem bolond, hogy már kész feladatokkal tököljön.
Történt a minap, hogy a feladatlapban két vízszintes csík közé kellett egyeneseket húzni oly módon, hogy a feladatlap előrajzolta az ügyetlen kis elsős kezeknek a vonalakat, ezt kellett volna színes ceruzával – kékkel és pirossal – vastagon megerősíteni, Isten nagyobb dicsőségére, ámen.
A mi fiúnk viszont azonnal látta, hogy ez már kész, hiszen minek ezzel az áthúzással szórakozni, ha egyszer már megtette ezt nekünk a tankönyvkiadó (róluk egyébként simán lesz egy külön poszt, akkora érdekességek), tehát első körben halkan, mintegy maga elé megjegyezte, “de hát ez már kész“, majd észlelvén, hogy ezzel hivatlosan még nem mentesült a feladat elvégzése alól, hangosabban és még hangosabban megismételte az észrevételt, míg a tanító néni fel nem figyelt rá.
Ezután a “Minek ezt megcsinálni, ez már kész” c. direkt kijelentésére a tanító néni úgy reagált, hogy “azért, mert a tanító néni szeretné, ha megcsinálnátok“. Ez persze így helyénvaló, de a mi fiúnk számára ez a válasz valószínűleg nem volt kielégítő, mert letette a ceruzát, és csak a cerka nyomatékos, a tanító néni általi ismételt kézbe helyezése után volt hajlandó elvégezni a feladatot:)
A vonalai nagyjából egyenesek, bár ahol nem volt előrajzolva, ott jobbra dőlnek; – látszik, hogy balkezes.
Meg az is látszik, hogy rengeteg esze van, nehéz lesz lefoglalni, amíg a többiek tökörésznek majd a dolgokkal:)
A nap hírei: az ivadék logikáját megdícsérték, és ő is jól érezte magát a jubileumi második iskolás napján. Kapott négy pirosat, mert jól teljesített; aztán hazafelé beugrottunk az oviba, ahol a sok kis óvodás leborult az Iskolás Nagyfiú nagysága előtt, ő meg büszkén mutogatta: “ez a matekfüzet, ez meg az írás” meg ilyenek.
Én meg? Sikerült ma egy front panel takarólemez kiütés közben a jobb kezem mutatóujja felett porcig szétcsapni a bütyköt, fasza érzés volt (még most is az). Viszont amióta elhagytam a napi két liter kólát, a cukrot a kávéból és a bőséges vacsorákat, lefogytam három kilót. Ha így megy, sikerülni fog karácsonyig száz kilóig lemennem.
…avagy előbb-utóbb mindenkire sor kerül:)
Az évnyitósdi nekem egy kicsit fura volt, mert:
follow: RSS