Odabent

Határon túli magyarok

Elugrottunk a mai napon – munkaügyben, de kellemeset a hasznossal alapon – az Őrségbe, hol én még sosem jártam; s ha már így alakult, sietve áthajtottuk az ivadékot a határon, hogy immár büszkén vallhassa ő is: járt már külországban, világlátott kisfiú immár:)

Rengeteg élménnyel gyarapodtunk, megpróbálom sorba rendezve a kedves olvasó elé tárni, időrendben, antikaotikusan.

Először is Kercaszomornál felkerestük a Helló szomszéd! padot, majd vidáman, páneurópai módon átléptük a határt; illetve az ivadék óvatosan az “egyik lában itt, a másik ott” módszert alkalmazta.

Mindezen dolgok után visszamentünk a legbátrabb magyar faluba, hogy megkeressük vendéglátónkat, a Kercai Bio Farm tulajdonosát. Útközben igazi őrségi látnivalókat láttunk, elámulván.

Volt még sok egyéb látnivaló, de nem fényképeztünk le mindent. Helyette inkább betértünk vendéglátónkhoz, ahol a munkán kívül sok egyéb jószággal és vendégváró dolgokkal is találkoztunk:

Mindenezen szórakozások után átautóztunk egy másik faluba, ahol megnéztük netgombász ismerőseink panzióját, a Kosbort. Hihetetlen módon összeszedett, logikus és mégis otthonos, a modernet a hagyomással ötvöző helyről van szó, ahol szerintem párszor még meg fogunk fordulni. Nem azért mondom, mert a tárhelyet tőlem veszik, de ehhez foghatóan megkapó panzióval eddig még nem találkoztam.

Itt pár hangulati képet próbáltam összehozni, több-kevesebb sikerrel:

Hazafelé innen elkanyarodtunk Hegyhátszentjakab felé, hogy megnézzük a Vadása-tavat. A feleség már járt itt gyermekkorában, és összevetvén a most látottakat az emlékeivel, megállapította, hogy az emlékeit jobban kedveli. A vadregény már a múlté, a Vadása-tó mára egy felkapottabb turistacentrum képét mutatja panziókkal, bódékkal, parkolókkal, miegyebekkel.

Egy kis szakmábavágózás

Egyfelől: nagy a zisten internettye’ :)

Másrészt: ma találkoztam egy olyan géppel, ahol a vincsesztert egy csavar fogta, ide-oda billegett szerencsétlen; ez biztosan nem dobja meg az élettartamát. Keresni kezdtem a többi csavart, mert ilyenkor a legtöbbször ugye máshová kellett, azért hiányzik a helyéről. Alaposabb vizsgálat után rájöttem, hogy egy Varázslatos Csavartolvaj járhatott a gépben, mert a cédéromot is egy csavar fogta; sőt, az alaplapot is. Ez utóbbinál más lehetett az indok (nem az volt a cél, hogy kikísérletezzük: vajon MINDENT megfogathatunk-e egyetlen dologgal), mert az egy szem csavaron kívül a szerencsétlen Csavartolvaj berakott hét darab műanyag rezgéscsillapítót, csavarok helyett ugye:)

A floppymeghajtó viszont-  amit ugye évek óta semmire sem használunk -, elkerülte a figyelmét, mert négy csavarral sikerült rögzítenie.

Esküszöm, ez a felfedezés volt a nap fénypontja…

Hátéemel öt

Mivel megint csak felébredtem éjfélkor, és félórás forgolódás után rádöbbentem, hogy akár html5-öt is kódolhatnék a sötét éjszakába meredés helyett, felkeltem, és sebtiben nekifogtam.

Ami nagyon érdekelt, a css3 egyik új játéka, a border-radius és a box-shadow. Az elv egyszerű, nagyszerű és sok grafikázástól kíméli meg az embert. De aztán meglepve tapasztaltam, hogy hiába írom be a szabvány kódot, a Firefox (3.6.13) magasról tesz rá, a kívánt formák csak nem akarnak megjelenni. Pár perces kutakodás után kiderült, hogy ezeket a dolgokat alapból még nem támogatja a jeles böngésző, ámde! ügyes szakemberek már megtalálták a megoldást.

A keretek formázáshoz, és a doboz-árnyékok létrehozásához, vagyis hogy efféle eredményt kapjuk (katt a nagyhoz):

egy ilyen kód kell (és figyelmeteket a kiemelt részletekre vessétek):

#header {
width: 97%;
height: 80px;
border: solid 10px #4a4a4a;
-moz-border-radius: 10px 30px;
-webkit-border-radius: 10px 20px;
-moz-box-shadow: 1px 1px 10px #4a4a4a inset;

margin: 4px auto 2px auto;
padding: 10px;
background: #3399ff;
font-size: 30px;
font-weight: bold;
text-align: center;}

(Ez a kód csak részlet, de a lényeg benne van.)

Egyszóval: nekem tetszik, jó irányba megy a fejlődés. És a <video> meg az <audio> tageket még nem is próbáltam:)

LXDE

Mivel a Xubuntu 10.10 Beta3 egyelőre meg se nyekken (disztró frissítés még úgy-ahogy, de a tiszta telepítés el sem indul se a nagygépen, se a laptopon), kíváncsiságból felhúztam mindkét gépre egy Lubuntut, az Ubuntu LXDE-vel szerelt verzióját. Meg kell mondanom első körben nagyon tetszik. Sokkal fapadosabb, mint az XFCE, de sokkalta gyorsabb és egyszerűbb is. Mostanában, legalábbis nekem úgy tűnik, az XFCE a Gnome irányába halad, nagy, lomha és feleslegesen csilivili akar lenni.

Aki ki akarja próbálni, fárasztó, nehézkes és mindenképpen informatikai szaktudást igénylő guglizás helyett kattintson ide:

http://lubuntu.net/