Azért a nap méltó megkoronázása a helybéli Nagyon Okos Iskolásfiú volt, aki messengeren osztotta nekem az észt, mivel természetesen a Hatalmas Élettapasztalattal, az Iszonyatos Számítástechnikai Mindenttudással sokkal jobban ért hozzá, hogy mi mennyibe kerül, és mit miért kellene ingyen nekiadni.

Addig sikerült osztania, míg elkeseredésemben inkább elköszöntem tőle. Sajnos van, amikor nincs mit tenni…

Persze értem én, mert pontosan emlékszem kamaszkoromból az efféle én-vagyok-a-mindent-tudok hozzáálláshoz; de hogy valaki a google-t se tudja használni, mielőtt veseleverő, égbekiáltó baromságokat írogat a messengerbe, az elég elszomorító. Főleg, hogy pont a számtechben hiszi magát nagyágyúnak.

Arról már nem is beszélek, hogy egy bizonyos alkatrésznél a minap sokallta az 500Ft-os árat itt helyben (merthogy ő talált valami ezer kilométerre lévő cégnél ugyanazt 200Ft-ért), most meg büszkén elújságolja, hogy vett Zircen 400Ft-ért, és hogy ezzel most ő mennyire jól járt… Hát, matekból se lehet túl okos… Ja, tényleg, az odautat biztos anyuka vagy apuka fizette…

De egyszerű ez, mint oly sok minden itt vidéken: én lassan tíz éve ezt csinálom, ő meg tavaly kéthetente hozta gépét, mert szarrá vírusozta a rendszert rendszeresen. De már ebből is látható, hogy egy számtech-webbuilder üzleti fenoménről van szó, nem…?