Igen, a linuxocskám két fájlrendszeréről van szó, és igen, szívás van.

Az van ugyanis, hogy nemrégiben elszartam ezt-azt a rendszerben, pontosabban: kiadtam a nevezetes update-manager -d parancsot, ami elvileg simán lefrissíti a disztribúciót az újabbra, ami ugyan még béta állapotban van, de állítólag használható. Hát nálam nem volt az, az online frissítés a bash telepítésénél következetesen lefagyott (kétszer is, ugyanott), pendrive-ról telepítve meg felment ugyan a rendszer, de az első újraindításig bírta csak, utána se kép, se hang, még javított xorg.conf-fal sem.

Így hát nem volt mit tenni, mentettem az adatokat, és visszapakoltam a 9.04 verziót, merészen ext4 fáljrendszerre. Mint kiderült, nem kellett volna.

Mert szép dolog a fejlődés, de: feltelepítettem a Liferea-t, ami, életemben először láttam ilyet, az első indításkor is kezelhetetlenül lassú lett. Olyannyira, hogy mérgemben le is szedtem. Aztán a következő hibajelenség az volt, hogy a Kuka minden egyes ürítésekor azonnali, kegyetlen fagyás lett a jutalmam, de valami kibaszott kemény fagyás, mert még a syslogban sem maradt semmi nyom utána.

Már épp gyanakodtam, hogy hardverhibám van – holott egy hónapja teszteltem ki mindent -, neadjisten a drága öreg, mindenki által mélyen lenézett Amilo L7320GW kezd betegeskedni, amikor a HUP-on felfigyeltem egy szavazásra, aminek a témája az ext 3 és az ext4 viszonya, valamint ez utóbbiról szóló tapasztalatok ismertetése volt. És lőn! a hozzászólások között ugyanezt a két problémát ismertette egy fórumtag. És lőn tovább! este legyalultam a gépet, ma visszatettem ext3-ra formázva mindent, és semmi hiba! Liferea pörög, Kukát félelem nélkül lehet üríteni, meg minden egyéb öröm-bódottá!

Konklúzió: bassza meg az ext4. Nagyon.

Lassan egy kerek hete tesztelgetem az Xubuntu következő, kiadás előtti verzióját, a 9.04-es Jaunty Jackalope-t.

Lekopogom: a laptopon gyönyörűen muzsikál, nem produkált még semmilyen hibát.

A két desktop gép viszont egymástól eltérő eredményeket produkál. Az új gép, amiben egy Radeon HD3600 kártya ül, vesa meghajtóval működik, 1440×900 felbontáson. A filmek teljes képernyőn néve erősen szaggatnak. Az fglrx driver a helyén, a modul betöltve, de amint beleszerkesztem mindezen tényeket az xorg.conf-ba, vagy nyomok egy reconfigure-xservert, egyből nincs grafikus felület, még virtuallal sem. A gyárilag telepedett Ati Control Center szerint pediglen nincs telepített ati meghajtó a rendszeren…

A régi nagygép, nemes egyszerűséggel, nem felel meg az új xubinak. Ebben egy Radeon X1650 kártya van, vesa driverrel működik, 1280×1024-en megy, a kép szaggat, fglrx itt is a helyén, de beüzemelni itt sem hagyja magát. Mivel azért valamelyik gépen filmet is kellene nézni, erre inkább visszapakoltam a stabil kiadást.

Ami a régi nagygépnél és a laptopnál is kicsit nagyon gáz: a telepítőképernyőt a fejlesztő srácok kitették teljes képernyősre a régi ablakos rendszer helyett. Ez azért rossz, mert a nem támogatott kártyáknál – még csökkentett módban is – a kép el van csúszva, a képernyőn a felület jobb harmada és az alsó harmada egyáltalán nem látszik. Az ablakos telepítőnél ilyenkor egérrel az ember oda húzta magának az ablakot, ahová akarta. No, ez most nincs, mert nincs ablak, se ablakkeret. A telepítést némi anyázás keretében emlékezetből kellett végigjátszanom, tippelgetvén, hogy melyik TAB után következik a nem látható “Tovább” gomb… A harmadik “particionáló indítása” után volt, hogy üvöltöttem is.:)

Konklúzió: ez még tényleg alpha, de az eddigi legstabilabb alpha, amit láttam. Mindig beleesem abba a hibába, hogy nincs türelmem kivárni a következő kiadást, és felhúzom magamnak a tesztverziót. Eddig meg is szívtam mindig rendesen. Most, úgy tűnik, nem annyira. Meg persze az új xfce nagyon bejön, rengeteg hasznos újdonságot találtam benne.

A nagygépen immár két hete, a laptopon tegnapelőtt óta fut az Intrepid Ibex bétája. Van egy-két furcsaság – a midnight commander menüjéből hiányzik az SMB kapcsolat, az Archivumkezelőből a jelszavas mező, meg ilyenek -, de a legfurcsább az egészben az, hogy vajon a fejlesztők miért cseszték szét a xorgot ilyen xorg.conf nélkülire.

A jól megszokott, logikus és könnyen kezelhető xorg.conf itt az új x-ben már nem mérvadó, elvileg nélküle is fut az x. Ha valami mégsem kerek – és nálam nagyon nem volt az, a nem támogatott unichrome kártya miatt – akkor megint lehet találgatni, hogy mit kell beírni, hova és hogyan ahhoz, hogy működjön rendesen. Az előző verzió nem volt képes grafikusan futni anélkül, hogy ne telepítsem az openchrome drivert forrásból, és ne szerkesszek bele a xorg.confba a device, screen, monitor szekciókban. Most nem kell openchrome drivert telepítgetni, de a sok szerkeszteni valóból csak egy sub kell a screenbe, miszerint mekkora a felbontás, amit használni akarok.

Unichrome-osok, figyelem: nálam így néz ki a xorg.conf eme remek szakasza:

Section “Screen”
Identifier    “Default Screen”
Monitor        “Configured Monitor”
Device        “Configured Video Device”
SubSection “Display”
Virtual 1280 800
EndSubSection
EndSection

Minden tiszteletem a linuxfelhasználóké, de azért bassza meg, 2008 végén a xubuntu 8.04 és a 8.10 pre ott tart, hogy

a, egy Radeon RX365-ös kártyát nVidiának ismer fel;

b, hosszas hekkelés után az egyetlen eredmény, amit el lehet érni, az a teljes x-összeomlás.

Soha a büdös életben nem fog így a desktop piacon eluralkodni a linux, az biztos.