Hatalmas csalódást okozott számomra az új Ákos-album, a Katona imája.
Amikor a Szinbád dala kijött a maga mindenféle remixével, már azt hittem, Ákos végre felhagyott a fideszes seggnyalással, és megint különválasztotta a politikát a zenéjétől; hiszen az ezt megelőző két albuma másról se szólt, csak a kommunista bűnökről.
A Szinbád dala az egyetlen élvezhető szám az új lemezen, az összes többi vagy Ákostól eddig idegen stílusokba tett rövid, de annál semmitmondóbb látogatás, vagy konkrét Gyurcsány-utálat (…az ötlet ennyi: innen el lehet menni…). Hová lett a hajdani misztikus karmautazó, a lélekkel foglalkozó énekes-tanító? Talán bor(patiká)ba fulladt. Talán elnarancsosodott minden szürkeállománya. Nem tudom, de a Szinbádot hallva azt reméltem, magához tért, és megint a zene a lényeg, és a saját mondanivaló. Hát nem. Én meg újabb lépcsőfokára értem az Ákos-rajongói létrának: az előző albumokat szimplán csak nem hallgatom, de ezt, azt hiszem, simán a kukába hajítom, mert fabatkát sem ér.
